2013. július 21., vasárnap

Annak, aki kritikát szeretne...

Szóval, mindannyian láthattátok, hogy az elmúlt pár hónapban nem hoztunk kritikákat, amit sajnálunk is, de közben tanakodtunk. Ezt a blogot ruta nyitotta meg, mert karakterekről osztott meg képet, ps tippeket adott és fejlécet csinált... a kritikáig ez volt a blog profilja. Aztán a kritika után, mér mindenki vagyis a nagy többség csak azért járt fel...

Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy nyitunk egy külön kritikás blogot ami *dobpergés* elkészült. Így aki kritikát szeretne jöhet oda kérni.

Blogmániások kuckója - kritika


2013. július 5., péntek

Bloglovinos akármicsodák

A Kawaii blog desing-on láttam ilyen nagyon szép táblácskákat, szóval bátorkodtam én is megcsinálni néhányat.






2013. május 31., péntek

Ps videó

Sziasztok!
Arra jutottam, hogy képekkel én nem tudok értelmesen magyarázni, szóval új módszert próbálunk ki: még pedig a videót, mint ahogy a címből is látszik. Még tanulgatom hogy kell használni ez a bigyuszt, de remélhetőleg legközelebb már hang is lesz hozzá. Ha valami mégsem lenne érthető, akkor kommentben, vagy az e-mail címünkön elérhettek.
Ez a videó most az egyszerű szereplőkép készítésről szól:

2013. május 19., vasárnap

PS tipp... legyen-e több?

Sziasztok!
Először ilyen kis izéket hoztam, amiket fel lehet használni a fejléceken. Ezt az értelmes mondatot! Bár ezek nem PNG képek, de ha Photoshoppunk van erre nincs is szükség mivel, hogyha bemegyünk a szerkesztésbe, ott van olyan, hogy "Ecsetkészlet megadása", ha az egész képet szeretnénk csak rá kell kattintanunk, ha viszont csak egy bizonyos részét, akkor kijelöljük, majd úgy kattintunk rá. Arra gondoltam, hogy mivel a PS egy bonyolult program ezért lennének ilyen kis tippek, hogy mindenki gyorsan beletanuljon. Szerintetek jó ötlet?







Kritika - 4ever 2gether




Kinézet:


    Színösszeállítás:

A rózsaszín és a fekete/szürke színkombinációt gyakran el szokták rontani azzal, hogy nincs meg az átmenet ezek között, viszont neked ez nem jelentett nehézséget, ahogy látom.  A legtöbb szöveg olvasható (bár a bevezetőkben lévő szürkét néha nehezen tudtam kibetűzni, de ez a képernyő döntögetésével orvosolható volt), és semmi sem üt ki különösebben a környezetéből.

    Fejléc:


Nekem tetszik, nem zsúfolt, a színes képek is harmonizálnak az oldal színeivel, viszont az a szem kicsit érdekesnek tűnik, esetleg egy utcai látkép, egy színpad vagy egy tánccal kapcsolatos dolog jobban illene ide, valamint egy kicsit jobban össze lehetett volna hangolni a háttérrel. De összességében szép.
    Háttér:
Nem véletlen divatos most ez a tapétaminta, hisz gyönyörűvé s elegánssá lehet velük varázsolni az oldalakat. Ez itt is sikerült. 
    Oldalak és modulsáv:

Kicsit meg kell dolgoztatnom az egér görgőjét, ha az oldalsáv aljára akarok érni, de talán kisebb betűmérettel ez orvosolható.

Történet:


Lehet, hogy örülni fogsz ennek, lehet, hogy nem, de a tiéd volt az első JB-s blog, melyet végigolvastam, szóval nem a többihez viszonyítva vizsgáltam, hanem önmagában, egyedi történetként.
A témához, világhoz nem kell hozzáfűznöm semmit, szerintem viszonylag valósághűen írtad le a dolgokat (az egyetlen baki, amire felfigyeltem az a meghallgatáson való sorrend, ugyanis ha nem kapnak sorszámot, általában vezetéknév alapján szokott működni, nem pedig keresztnév szerint)
Lexie jelleme is realisztikus lett, nem ok nélkül vált azzá a magányos farkassá, mint eleinte volt, tettei megalapozottak voltak. Mivel a valós szereplők jellemét nem igazán ismerem, nem tudom összehasonlítani a hús-vér valójukkal, viszont ők is egész emberinek tűntek.
A prológusban valamint az első fejezet elején szívesen olvastam volna még a meghívás által kiváltott érzelmeiről, az ahhoz fűződő reményeiről, kicsit gyorsnak tűnt a tempó a prológus lassú folyásához képest.
Ami igazán megfogott, hogy gyakran sikerült humoros helyzetet létrehoznod azzal, hogy a szereplők száját elhangzott életszerűséget hiányoló mondatot a másik féllel azonnal megkérdőjeleztél, mint például a repülőn folytatott beszélgetésben (a fejezeteket olvasva mindig reménykedtem benne, hogy felbukkan ismét a srác, ennyi is elég volt, hogy megkedveljem), vagy a reggelire való pizza rendelés ötleténél.
Felemelő volt látni, hogy eleinte Lexie nem volt fangirl, sőt, nem is kedvelte JB-t, valamint nem az első pár fejezetben dobta el magát tőle, hanem tényleg hagytál időt arra, hogy kibontakozhasson a kettőjük kapcsolata.
Azonban, úgy a hetedik-nyolcadik fejezet környékén egész más fordulatot vett a sztori, ami sajnos nem hozott sok pozitív változást. A szereplők kezdtek kevésbé ésszerűeknek tűnni, például Lexie az egyik fejezetben kijelenti, hogy számára fontos az első benyomás, valamint Justin már leírta magát a szemében, viszont a következő fejezetben már annyitól megváltozik a véleménye, hogy megdicséri a tánctudását. Később, mikor kiderült, hogy a srác miatt romlott meg a kapcsolata Selenával, és még kicsit sem haragudott meg érte, nem érti, miért haragszik rá a barátnője, majd egy szál töröközőben beleül az ölébe. Vagy az egyik pillanatban halálra aggódja magát a részeg JB miatt, pár pillanattal később már viccesnek találja. Nem szaporítanám tovább a szót, a lényeg, hogy ezek talán ronthatnak az olvasás élményén. De mivel eleinte oda tudtál figyelni ezekre, szerintem nem lesz nehéz ismét belerázódni (már ha hallgatsz egy hozzám hasonló újonc kritikusra)
Gyakran írtad, hogy úgy érzed, elrontottad valahol a blogot, de sosem késő javítani ;) Egy sztár mellett sosem unalmas az élet és nem is mindig a szerelemről szól. Egész más érzelmek is vannak, melyek összehozhatják az embereket (és pár jó fejezetet is össze lehet hozni ilyenekből), például a bánat, vagy sajnálat, közös jótett/jótékonykodás és hasonlók.


Helyesírás:

Nos, eleinte még igencsak gyakoriak voltak a hibák, főleg a szavak tagolásánál, egybe- és különírásánál, valamint olyan helyekre is raktál vesszőt, ahová nem lett volna szükséges. De azóta jelentős mértékben fejlődtél, már csak a különírással vannak itt-ott problémák, melyeket a Word sem venne észre magától.

2013. május 5., vasárnap

Kritika #8 - Shine bright, like a diamond




    Színösszeállítás:
Egyszerűen gyönyörű. Harmonikus és megnyugtató, imádom! (Viszont, itt zárójelben megkérlek, hogy a sárgát vedd egy kicsit sötétebbre, mert nehéz elolvasni a fehéren^^) 

    Fejléc:

Nagyon szép. Nem túlzsúfolt és harmonizál az oldallal. 
    Háttér:
Tökéletes, mást nem tudok rá mondani. 
    Oldalak és modulsáv:
 Mind a kettő szép, egyik sem zsúfolt, bár a modulsávon annyit alakítanék, hogy a "Kapcsolatok" teljesen kiférjen. És szerintem rakj ki egy rendszeres olvasók modult is, mert biztosan van, aki szívesen feliratkozna.

Történet:

Meg vallom őszintén; úgy kezdtem neki a történetednek, hogy már megint egy One Directionös történet...
Aztán elkezdtem olvasni, és csak olvastam és olvastam és olvastam és elvarázsolt.
Egyszerűen imádom, ahogy írsz, ahogy csavarintód a szálakat. Olyan egyszerű és mégis nagyszerű. Jade valahogy a szívemhez nőzz azzal, hogy egy híresség, de mégis úgy viselkedik, mint te vagy én, ezzel azt bizonyítva, hogy a sztárok is emberek. Valamint sok, a bandáról szóló történetet olvastam mát, de a fiúk eddig nálad tűntek a legemberibbnek, és a legszimpatikusabbnak.
Azért pedig egy külön és hatalmas nagy piros pontot kapsz, hogy nem a második fejezetben omlanak egymás nyakába, hanem szépen, lassan fokozatosan alakul ki a szerelmük, ezzel is élethűbbé és érdekesebbé téve a dolgokat. Valamint nem meglátom, és megszeretem a történet, mert számomra kiderül, hogy Jade nem a történet elején találkozik először a fiúkkal, hanem már ismerték egymást.
A karaktereket is élethűen mutatod be, a szülőket és az osztálytársakat is. Na meg azokat, akik a pokolba kívánják szegény lányt.
Az írásstílusod nagyon jó, de szerintem ezt már mondtam, viszont azért dicséret jár, hogy olvashatóan fejlődsz az írás terén. Az első fejezetekben sok volt a tőmondat, a szóismétlés és kevés volt a leírás. Ez a mostani, a tizedik fejezetre határozottan javult. Sőt, a szóismétlések teljesen eltűntek.
Azt viszont meg kell jegyezzem, hogy az angol szöveg egyeseknek zavaró lehet. Én például 11 éve tanulom a nyelvet, így le tudtam fordítani, de nagyon sokan vannak, akik nem értik, így szerintem az ők kedvükért oda írhatnád ki betűvel, zárójelbe, hogy mit is jelent az adott angol szöveg.
És most a kritikaíróhoz nem méltó viselkedés jön; a 11 fejezetbe kérek egy csók jelenetet. Lehet véletlen, vagy bármi, csak csóóóók legyen. Kérleeeeeek.


Helyesírás:

Jól írsz, elgépeléseid nincsenek, viszont a párbeszédekre figyelj, mert az a legtöbb helyen rossz. Például, sőt, konkréten erre a gondolok, a többi rendben van:

"- Ne, hagyja csak. Kap magánkoncertet. - szólt közbe nevetve Anne." 

Így írtad te, de a magyar helyesírás szabályai szerint, így van helyesen:

"- Ne, hagyja csak. Kap magánkoncertet - szólt közbe nevetve Anne." 

Szóval, ha kijelentő a párbeszéd utolsó mondata, és utána még fűzünk hozzá valamit kötőjellel, akkor csak a kötőjel utáni mondat végére rakjuk a pontot. (A többi írásjelnél ez nem érvényesül.)

Kritika #7 - The Phantom




    Színösszeállítás:

A színek kifejezetten tetszenek. Ez a fekete-sötétkék színvilág szerintem nagyon meg a történethez, ás az alap témához.

    Fejléc:
Kicsi, és a szerkesztés sem a legjobb, persze pont én mondom, aki még talán rosszabbat gyárt. Viszont rengeteg oldal van, ami külön ezekre szakosodott. Így, ha írsz valamelyikre, biztosan szívesen csinálnak neked egyet. Sőt, szerintem akár itt is rendelhetsz, bár arra még majd várni kell
    Háttér:
Egyszerű fekete, ami nem rossz, nekem tetszik, bár az zavar, hogy nincsen semmilyen "elválasztó" a modulsáv és a fejezetek között
    Modulsáv:

Igazából az tetszik, hogy különszeded a fejezeteket, szóval, ha több lesz, akkor nem kell keresgélni. A karakterek képei egészen jók, mert egységesek, viszont neme nem jön be, hogy fekete-fehért, mert elüt a fejléc sötétkékes-feketés színvilágától.. 

    Egy kis jó tanács:
Tudom, hogy a Neon blogot nehéz szerkeszteni, eddig összesen hármat láttam, ami jól nézett ki (és ebből kettőt ugyan az csinált), szóval szerintem fogd magad és vidd át a történeted blogspotra. Annak a felülete sokkal kezelhetőbb és higgy nekem, sokkal jobb kinézetet tudsz belőle kihozni, plusz, mint már említettem vannak olyan oldalak, mik külön erre szakosodtak. 


Történet::

Elolvastam a bevezetőt és egyből felkeltetted a figyelmem. Tudod, én ahhoz a generációhoz tartozom, akik a Pókemberen és hasonló szuperhősökön nőttek fel, így ezek nagyon közel állnak a szívemhez. Talán pont ezért félve álltam neki a történet olvasásának, de csalódtam, méghozzá kifejezetten pozitívan.
A prológus rövid volt ugyan, de nagyon érdekes, mert tényleg akadtak utána megválaszolatlan kérdéseim, amiket most nem feszegetnék, szóval a prológus tetszett.
Aztán jött az első fejezet, ami jó volt, de néhol értelmetlenül vagy éppen kacifántosan fogalmaztál, így volt, hogy egy mondatot többször el kellett olvasnom, hogy rájöjjek, hogy mit is akarsz oda írni. Valamint hiányoltam a leírásokat. A történeted szinte csak párbeszédekből állt, ami jó, de a leírások adják egy történet keretét, vagy gerincét. Oké, nem azt mondom, hogy oldalakt írj , de egy négy-öt mondatos bekezdést nyugodtan írhatsz. Valamint esetleg emlékeket is rakhatsz bele, hogy Renny mit gondol, amikor megpillantja Zanet, esetleg fordítva. Tudod pont ez az E/3-as írásmód előnye és hátránya is. Tulajdonképpen minden karakter szemszögéből leírhatod a dolgokat, és sajnos ezt a legtöbb olvasó ez esetben el is várja.
Nagyon sietsz a történet vezetéssel, gyorsan történnek a dolgok. Alig pár bekezdés alatt már megtörténik a baleset és a randira hívás is. Lassíthatnál egy kicsit. Valamint a karakterek reakcióit is jobban kifejthetnéd, mert nekem Zane reakciója nem elég emberi/baráti, mert Rayn mégis csak egy tetőről zuhant le. Én kicsit jobban aggódnék, ha a barátom leesne onnan, elvégre abba nagyon könnyen bele lehet halni, vagy lebénulni és egyéb maradandó sérüléseket szerezni.
Mindenesetre ez idáig egy jó történetnek ígérkezik, csak figyelj egy kicsit jobban arra, mint az imént leírtam.



Helyesírás:

Elgépelést nem találtam benne és a vesszőid is nagyjából a helyükön vannak. Egyszer, egyszer eltéved egy, de azért ennyire nem leszek szőrszálhasogató. Viszont arra figyelj, hogy egy kicsit hosszabb mondatokat írj, mert rengeteg a történetben a tőmondat, ami nagyon zavaró tud lenni.